Engedje meg, hogy egy meglehetősen nyers hasonlaton keresztül világítsam meg ezt. Képzeljük azt el, hogy az erőforrások globális elosztásának a jelenlegi szerkezet olyan, mint egy városi csatornahálózat. A különböző pontok között futó csővezetékek feltérképezhetők. A digitális technológia egyre növekvő felhasználásával ezek a csővezetékek új helyre kerülnek, új irányokat vesznek, és megváltoznak telepítésük, valamint felhasználásuk feltételei. Ilyen történik például, amikor egy nemzetközi szervezet a segélyprogramját részben a közösségi médián alapuló elemzésre hivatkozással szervezi meg. Ez azonban egyáltalán nem látható a nyilvánosan elérhető térképeken.
Emellett a digitalizáció megváltoztatja azt is, ahogyan a rendszert alkotó elemekről és entitásokról gondolkodunk. Nem a fizikai épület, a földterület vagy a helyi kormányzat joghatósága, hanem a digitális „tárgyak” állhatnak majd a vizsgálatok középpontjában. Olyan „tárgyak”, amelyeket különböző digitális adatösszesítő módszerekkel azonosítanak.
Milyen mélyreható hatása lehet ennek?
Éppen úgy, ahogyan a statisztika 18. és 19. századi fejlődése és elterjedése megváltoztatta a kormányzatról való gondolkodást a nemzeti és nemzetközi környezetben, a digitális technológia is hasonló nagyságrendű változást eredményez. Minthogy ez az átalakulás folyamatosan megy végbe körülöttünk, egyelőre nehéz pontosan meghatározni a végeredményét.
Mennyire példa nélküli a mostani átalakulás?
Nem minden új, ami körülöttünk zajlik.
A gazdasági társaságok régóta tevékenykednek a nemzetközi jogi rend hátterében. Korábban is sikerült elérniük, hogy kezükben jelentős hatalom és erőforrás összpontosulhasson, amely aztán egyenlőtlenül oszlott el. A jelenleg zajló digitalizáció globális csupán ismét a hatalom és a források egyenlőtlen elosztásának a veszélyét hordozza magában.
Milyen nemzetközi jogi lépéseket tartana szükségesnek a nagyvállalatok szabályozásához és erősödő befolyásának ellensúlyozásához?
Először is azt kell számba vennünk, hogy mennyire kiterjedt a gazdasági társasági tevékenység szabályozása globális szinten. A vállalatok nem a nemzetközi jog szabályaival szembe szegülve, sem azok hiánya okán tettek szert hatalomra. Ehelyett céljukat a nemzetközi jogi szabályok közötti ügyes navigálás, valamint a nemzetközi jog felhasználása révén érték el. Az érdekeiket mindeközben sikeresen ágyazták be az államok közötti kapcsolatokba, de
teret nyertek az államokon és a nemzetközi szervezeteken belül is.